Előszó

Félig teli

Előszó

Nem is tudom, hogy kell-e ajánlanom írásomat bárkinek is, akit érdekel, vagy aki épp most olvassa ezeket a sorokat, és azon gondolkozik, hogy érdemes-e belekezdeni annak olvasásába. Mindenesetre, hittel jelentem ki, hogy amit leírtam, nem az elme szüleménye, nem holmi kitalálmány, hanem egytől egyik a sugallatok vezettek annak leírásához. Tudom, elcsépelt közhely, de a leírt tények az életünk alapelveiről szólnak, és nem egy elgondolás megvalósulása vezérelte azt.

Hiszem azt, hogy ezeket az információkat nem csak én kaptam meg, hanem már hosszú évszázadok, sőt évezredek óta a világ minden pontján felbukkan az emberek gondolatvilágában, amelyről, ha meg tudják különböztetni azt elméjük síkján termelt gondolataiktól, és érzik annak nagyszerűségét és fontosságát, akkor késztetést éreznek, hogy másokkal is tudassák azokat.

Nem az én posztom, hogy tudatosítsam bárkiben is azt a fontos változást, amely jelenpillanatban is zajlik a világban, és egyre erőteljesebb változásokat eredményez az emberiség sorsának alakulásában.

De mivel már sokan megértettük a szeretet mibenlétét, talán nem is kell kihangsúlyoznom annak jelentőségét, ami átfonja soraimat és remélem, eljut Önökhöz, vagy Hozzád kedves olvasó. A szeretet fogalmát inkább hagyjuk, mert a fogyasztói társadalom eszköztárában már egy teljesen más jelentéssel bír, ami nem tükrözi hűen a szó feltétel nélküliségét, amelyet mostanában igen sokan gyakorlunk.

Ezek a sorok azért íródtak, hogy megértsük, lehet másképp is élni és nem feltétlenül kell elutasítanunk a rossz, vagy gonosz létezését. Nem tagadni akarom azt, hanem megmutatni, hogy igen, létezik, de nem kell feltétlenül annak árnyékában élnünk.