Változások
Sokan kérdezik tőlem már egy ideje, hogy mi történt velem, minek köszönhető ez a nagyfokú változás, amin keresztülmentem. Igazából magam sem tudom, néha azt gondolom, a mostani énem az igazi, az ezt megelőző csak egy felvett séma szerinti kép volt, amit visszatükröztem akkori környezetem felé. Nincs ebben semmi hókuszpókusz, hiszen folyamatosan változunk, és életkori sajátságokat veszünk fel, amelyek néha szemben állnak azokkal az elvekkel, amelyek szerint annak előtte éltünk. Mutasson valaki csak egy olyan embert, aki gyermekkora óta mit sem változott. A változás minden életszakaszunkban bekövetkezik jellemünkben, akár akarjuk akár nem. Csak abba gondoljunk bele, hogy egy csecsemő, aki csak eszik és alszik élete első hat hetében, milyen szerves változáson megy keresztül, amikor kitárul előtte a világ és már nem csak az ujjacskáit nézegeti és nemcsak anyát és apát látja már, hanem felfedezi a környezetében felbukkanó tárgyakat is. Ezt követi a gügyögés és a nagylelkű mosolyok megeresztése, ami anya és apa számára a legnagyobb csodát jelenti, míg azok, akik csak születésekor látták, csodálkozva jegyzik meg hogy mennyit változott és fejlődött a kisbaba. Pedig még alig telt el 2 hónap a születése óta, de már olyan változásokon ment keresztül, amik szemmel láthatóak. És akkor még nem beszéltünk az első felülésről, a mászásról, mikor elindult, mikor kimondta az első szót, és ott van, az óvoda ahol már kitágul a világ, iskola, a barátságok, az első szerelem, a házasság és szülővé válás, amit a nagyszülővé válás koronáz meg, és ezzel együtt a békés nyugdíjas évek. Életünk minden egyes fordulópontján egy igen erőteljes változáson megyünk keresztül, persze az alaptermészetünk mindig megmarad, ami origóként szolgál életünkben, ide sokszor visszatérünk, amikor nyugalmi szakaszában van életünk.
Ha belegondolunk, szinte mindannyian szembekerültünk már azzal a megállapítással, hogy megváltoztunk, és ebben nincs semmi különös, viszont ha negatív értelemben kapjuk meg a személyiségünkben végbemenő változás tényét, akkor nem árt elgondolkodni azon, hogy van-e alapja ennek. Persze még abban a pillanatban, amikor valaki effajta megállapítást tesz velünk kapcsolatban, talán rosszul esik, sőt meg is haragszunk az illetőre megmagyarázva annak az illetőnek rosszindulatúságával, de néha akkor is felbukkan szemünk előtt a kínos jelenet, de ha sikerül sértett büszkeségünket félretennünk, talán már higgadtan is átgondolhatjuk a számunkra kellemetlen megállapítás hitelességét. Persze ez függ attól is, hogy ki mondta, hogy hogyan tálalta a tényeket, de ha már nem ő az első, aki meg említi a viselkedésünkben végbemenő esetlegesen kellemetlen változásokat, muszáj azokkal szembenéznünk és kiderítenünk hogy mi történt velünk. A lényeg az, hogy foglalkozzunk saját magunkkal mert csak mi magunk tudjuk kideríteni, hogy hová vezet vissza önmagunk története. Ha sehogy sem találjuk, viszont már mi is észrevettük a bennünk végbemenő változás kegyetlen valóságát és szembesülünk annak a környezetünkre gyakorolt káros hatását, hathatós segítséget nyújthat egy terapeuta, aki visszavezet minket a kiindulóponthoz. Nincs megnyugtatóbb annál, amikor sikerült rendeznünk magunkban egy adott problémát és kezeljük azt.
Érdemes néha az intő jelek elkerülése érdekében önvizsgálatot tartanunk, mivel tudatalattink olyan momentumokat tárol el, amelyek nem maradnak meg az elménk felszínén, de ilyesfajta változásokat eredményezhetnek. Önvizsgálattal felszínre kerülhetnek ezek a rejtett emlékezetfoszlányok, amik egyébként szerves változást okozhatnak viselkedésünkben.
Természetesen így állunk át egy más fajta síkra akkor, amikor viselkedésünk jó irányba mozdul el. Ilyen lehet a szülővé válás csodálatos, de egyben felelősségteljes érzésekkel eltöltő hullámai, amelyek nagymértékben befolyásolják későbbi viselkedésmintánkat, ami jó, hiszen átnevel és átértékel.
Jó látni, hogy egy gyermekkori barátunk, akinek nem jósoltunk nagy jövőt, hogyan teljesedik ki szülői mivoltában.
Változunk, és ha figyelmesek vagyunk magunkkal szemben, akkor jó irányba változunk az élet bármely területén.
Ugyanakkor köszönjük meg annak a személynek, aki igazat mondott és tükröt tartott elénk, még akkor is ha ez abban a pillanatban fájdalmasnak tűnt.
Változni jó, nem kell tőle félni. Ha ezt képesek vagyunk elfogadni, csodálatos életet tudhatunk magunkénak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: