Most mi\u00e9rt \u00e9rzem ezt? Mit keresek \u00e9n itt? Ki vagyok \u00e9n val\u00f3j\u00e1ban? Csak mi l\u00e9tez\u00fcnk ebben a vil\u00e1gban? Mi t\u00f6rt\u00e9nik vel\u00fcnk, miut\u00e1n meghaltunk? Ugye ismer\u0151sek ezek a k\u00e9rd\u00e9sek, amelyek akkor t\u00f6rnek r\u00e1nk, amikor ki\u00fcr\u00fcl\u00fcnk, el hagyjuk magunkat, \u00e9s m\u00e1r semmi nem \u00e9rdekel. Tiszt\u00e1zni szeretn\u00e9nk l\u00e9tez\u00e9s\u00fcnk \u00e9rtelm\u00e9t, \u00e9s ilyenkor fogalmaz\u00f3dik meg benn\u00fcnk az a t\u00e9ny, hogy csak ell\u00e9becoltuk az \u00e9let\u00fcnket. Olyan alapokban hitt\u00fcnk, amelyek ekkorra m\u00e1r \u00e9rtelm\u00fcket vesztett\u00e9k, m\u00e1r nem kelti \u00e9letre v\u00e1gyakoz\u00e1sunkat a bel\u00e9nk r\u00f6gz\u00edtett \u00e9s benn\u00fcnk dolgoz\u00f3 materialista gondolkod\u00e1sm\u00f3d, miszerint g\u00fcrc\u00f6lj\u00fcnk a meg\u00e9lhet\u00e9s\u00e9rt, az el\u0151bbre jut\u00e1s\u00e9rt, \u00e9s a g\u00f6rcs\u00f6s megfelel\u00e9si v\u00e1gy, hogy megfelelj\u00fcnk a t\u00e1rsadalmi elv\u00e1r\u00e1soknak, mert m\u00e1r nem fontos semmi, amit\u0151l el\u0151tte \u00e9let\u00fcnk f\u00fcgg\u00f6tt, \u00e9s aminek hi\u00e1nya, m\u00e9g ha csak k\u00e9pzeletben t\u00f6rt\u00e9nt is meg, f\u00e9lelemmel t\u00f6lt\u00f6tte meg sz\u00edv\u00fcnket. Marad a kies \u00fcress\u00e9g, \u00e9s m\u00e1r nem hajt az \u00e9letben marad\u00e1s, vagy l\u00e9tfenntart\u00e1s \u00f6szt\u00f6ne, mert m\u00e1r ez sem fontos. T\u00e9ved, aki azt hiszi, hogy ezek a t\u00fcnetek a depresszi\u00f3 jelei, amelyek akkor mutatkoznak meg egy emberen, amikor egy nagy csap\u00e1st \u00e9l meg. Ezek az \u00fajj\u00e1sz\u00fclet\u00e9s kezdeti jelei. Tudom, hisz magamr\u00f3l besz\u00e9lek. De azt is tudom, hogy nem vagyok ezzel egyed\u00fcl.<\/p>\r\n
N\u00e9gy \u00e9vvel ezel\u0151ttig m\u00e9g nem ismertem ezeket a k\u00e9rd\u00e9seket, akkor m\u00e9g \u00e9ltem boldog \u00e9s akt\u00edv h\u00e9tk\u00f6znapjaimat k\u00e9t kisgyermekemmel \u00e9s f\u00e9rjemmel. Mindig volt egy c\u00e9lunk, \u00e9s azt t\u0171z\u00f6n-v\u00edzen is kereszt\u00fclvitt\u00fck. Amellett sokat utaztunk, bej\u00e1rtuk a vil\u00e1got, semmire nem volt gondunk. \u00c9desany\u00e1m volt az, aki meg mutatta nekem, hogy mennyi er\u0151 is rejt\u0151zik az emberben. Csak akarnunk kell, \u00e9s az elk\u00e9pzelt \u00e1lmok val\u00f3ra v\u00e1lnak, mondogatta mindig, \u00e9s p\u00e9ld\u00e1t mutatott addigi \u00e9lete sor\u00e1n kit\u0171z\u00f6tt \u00e9s el\u00e9rt c\u00e9lok beteljes\u00edt\u00e9s\u00e9vel. Mindig magasra tette a l\u00e9cet, \u00e9s mindig \u00e1tugrotta azt. El tudta velem hitetni azt, hogy merjek nagyot \u00e1lmodni, \u00e9s b\u00edzzak a sorsomban, mert a c\u00e9l el\u00e9r\u00e9s\u00e9be vetett hit megval\u00f3s\u00edtja majd \u00e1lmaimat. \u0150 volt az \u00e9n Anyuk\u00e1m.<\/p>\r\n
Azt\u00e1n, mikor hosszas k\u00fczdelem ut\u00e1n betegs\u00e9g\u00e9vel m\u00e1r annyira legyeng\u00fclt, hogy fel sem tudott kelni az \u00e1gyb\u00f3l, a k\u00f3rh\u00e1zban t\u00e1vozott el, hossz\u00fa h\u00f3napokig tart\u00f3 k\u00ednokkal teli, r\u00e9m\u00e1lomnak t\u0171n\u0151 napjaib\u00f3l. De miel\u0151tt elment, azt mondta: \u201eTudod nyuszik\u00e1m, \u00e9n azt teszek a testemmel, amit akarok. Ha azt akarom jobb lesz, ha azt akarom rosszabb.\u201d Ez a k\u00e9t mondat \u00e9vekkel k\u00e9s\u0151bb, mint egy magyar\u00e1zat jelent meg elm\u00e9mben. Tudtam, hogy menni akar. Tudtam, hogy elf\u00e1radt, de nem tudtam elengedni. Neh\u00e9z azt le\u00edrni, hogy mit \u00e9rez az ember, amikor azt kell meg\u00e9lnie, hogy az, akit a vil\u00e1gon a legjobban szeretett, egyszer csak nincs. Egy l\u00e9g\u00fcres t\u00e9rben tal\u00e1ltam magam, ahol semmi nem volt, az anyag mint\u00e1zata megsz\u0171nt sz\u00e1momra, az id\u0151 nem l\u00e9tezett, de valahol m\u00e9lyen legbel\u00fcl egy olyan b\u00e9kess\u00e9get \u00e9ltem \u00e1t, amiben soha \u00e9letemben nem volt r\u00e9szem. De m\u00e9gis, elm\u00e9m folyamatosan eml\u00e9keztetett szeretett Anyuk\u00e1m elveszt\u00e9s\u00e9re, \u00e9s ez rettent\u0151 f\u00e1jdalommal j\u00e1rt. Nem fizikai, hanem lelki f\u00e1jdalom volt ez, amit\u0151l ny\u00fcsz\u00edtve s\u00edrtam v\u00e9gig hossz\u00fa h\u00f3napokat. Nagyon sok id\u0151t t\u00f6lt\u00f6ttem egy, a kert\u00fcnkre n\u00e9z\u0151 teraszon, de a buja z\u00f6ld n\u00f6v\u00e9nyzet l\u00e1tv\u00e1nya sem \u00e9rintett meg, csak n\u00e9ztem magam el\u00e9, \u00e9s s\u0171r\u0171n el-elkapott a zokog\u00e1s. Az els\u0151 momentum, amire felfigyeltem, az a bels\u0151 hangom volt, amely folyamatosan azt hajtogatta, \u201eaz \u00e9let megy tov\u00e1bb\u201d. Ebbe a mondatba kapaszkodva \u00e9ltem akkori h\u00e9tk\u00f6znapjaimat, tal\u00e1n ez mentett meg att\u00f3l, hogy \u00e1llapotom tov\u00e1bb romoljon. A k\u00f6vetkez\u0151 momentum egy feh\u00e9r f\u00e1tyolszer\u0171 jelens\u00e9g volt, amelyet megl\u00e1ttam, de mivel nem akartam hinni ebben, nem tudtam, de nem is akartam r\u00e1 t\u00e9nyszer\u0171 magyar\u00e1zatot tal\u00e1lni. K\u00e9s\u0151bb t\u00f6bbsz\u00f6r is felbukkant szemem el\u0151tt az eml\u00edtett jelens\u00e9g, de az volt a legfurcs\u00e1bb, hogy nem tartottam t\u0151le.<\/p>\r\n
Ezut\u00e1n kezdtem fel\u00e9ledni, regener\u00e1l\u00f3dni, hiszen csal\u00e1dom volt, akiknek sz\u00fcks\u00e9ge van r\u00e1m.<\/p>\r\n
B\u00e1r az alv\u00e1ssal el\u0151tte is m\u00e1r hadil\u00e1bon \u00e1lltam, \u00e9desany\u00e1m hal\u00e1l\u00e1t k\u00f6vet\u0151en m\u00e1r szinte term\u00e9szetes lett az, hogy \u00e9jszaka fenn voltam, vagyok, de reggel kor\u00e1n a szokott id\u0151ben \u00e9bredtem, vagyis az alv\u00e1sig\u00e9nyem jelent\u0151sen lecs\u00f6kkent.<\/p>\r\n
Egyik \u00e9jszaka a s\u00f6t\u00e9t terasz ajtaj\u00e1n felsejlett egy emberi alak kont\u00farja. Nem ijesztett meg, hiszen tudtam, hogy nem egy h\u00fas-v\u00e9r ember \u00e1ll ott. Nem volt arca, csak egy vil\u00e1gos forma, mely egy emberi alakot t\u00fckr\u00f6z\u00f6tt. Mintha ez a vil\u00e1g legterm\u00e9szetesebb dolga lenne, megk\u00e9rdeztem, hogy \u0151 kicsoda, mire az volt a v\u00e1lasz: p\u00e1rhuzamos dimenzi\u00f3. T\u00e1tott sz\u00e1jjal n\u00e9ztem arra a pontra, aminek a hely\u00e9n m\u00e1r nem volt semmi, csak maga a terasz ajt\u00f3, amelynek \u00fcveg\u00e9n a szoba egy r\u00e9szlete t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00f6tt vissza. Vagyis elt\u0171nt az emberi alak. A v\u00e1lasz pedig egy hang form\u00e1j\u00e1ban jelent meg a fejemben, vagyis nem a f\u00fclemmel hallottam. M\u00e9g hossz\u00fa h\u00f3napok ut\u00e1n is csak \u00edzlelgettem a k\u00e9tszavas v\u00e1laszt fejemben, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb gondolat kiterjeszt\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl. Nem tudtam ezzel mit kezdeni, \u00edgy nem foglalkoztam a t\u00e9m\u00e1val t\u00f6bbsz\u00f6r.<\/p>\r\n
Volt alkalom, hogy \u00e9ber \u00e1llapotban, de nyugalmi helyzetben olyan helyen tal\u00e1ltam magam, amelyr\u0151l tudtam, nem ezen a s\u00edkon van, p\u00e9ld\u00e1nak ok\u00e1\u00e9rt egyszer Anyuk\u00e1m \u201esz\u00e1ll\u00edtott\u201d el jelenlegi lakhely\u00e9re, konkr\u00e9tan egy h\u00e1zba, amelynek k\u00fclsej\u00e9re \u00e9s belsej\u00e9re a mai nap is tiszt\u00e1n eml\u00e9kszem \u00e9s b\u00e1rhol felismern\u00e9m azt. \u201eOtt\u201d a sz\u00ednek teljesen m\u00e1s, szavakkal el nem mondhat\u00f3 l\u00e1tv\u00e1nyt ny\u00fajtanak, a terek hatalmasnak t\u0171nnek, a n\u00f6v\u00e9nyzet olyan, amit a legszebb arbor\u00e9tumokban sem l\u00e1thatunk, szinte \u00e9lnek \u00e9s sug\u00e1rozz\u00e1k magukb\u00f3l az energi\u00e1t, amelynek vonulat\u00e1t szabad szemmel is l\u00e1thatjuk. A b\u00e9ke \u00e9s a szeretet helye ez, nem emberi vonatkoz\u00e1sban, hanem egy eg\u00e9szen m\u00e1s \u00e9rtelmez\u00e9sben tapasztalhatjuk meg, a felt\u00e9tel n\u00e9lk\u00fclis\u00e9g fogalm\u00e1t is meghalad\u00f3 \u00e9rz\u00e9sk\u00e9nt megjelenve bens\u0151nkben. Akit egyszer is \u00e9let\u00e9ben beengednek ebbe a vil\u00e1gba, az \u00e9lete v\u00e9g\u00e9ig mag\u00e1ban hordozza az ott kapott b\u00e9k\u00e9t \u00e9s szeretetet, amelyet k\u00f6zvet\u00edteni fog m\u00e1sok fel\u00e9 \u00e9teri hangulatot k\u00e9pezve ezzel az itteni materializ\u00e1ci\u00f3 vil\u00e1gn\u00e9zet\u00e9t lerombolva, m\u00e9g ha csak egy pillanat erej\u00e9ig is.<\/p>\r\n
T\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt r\u00e1d\u00f6bbenhettem arra a t\u00e9nyre is ebben az id\u0151szakban, hogy nem vagyunk egyed\u00fcl. Seg\u00edt\u0151k, angyalok, v\u00e9delmez\u0151k, ki hogyan nevezi \u0151ket, vesznek k\u00f6r\u00fcl minket \u00e9s ha k\u00e9pesek vagyunk lelk\u00fcnket megnyitni, meghalljuk hangjukat, seg\u00edt\u0151 sz\u00e1nd\u00e9k\u00fa szavaikat, amelyek megk\u00f6nny\u00edtik itteni \u00e9let\u00fcnk r\u00f6g\u00f6s \u00fatjain val\u00f3 \u00e1thalad\u00e1s\u00e1t. N\u00e9ha k\u00e9peket, \u00e1br\u00e1kat mutatnak, a h\u00e1tt\u00e9rben magyar\u00e1zatk\u00e9nt pedig megjelenik egy gondolatmenet, amire a megmutatott k\u00e9p vonatkozik. \u00cdgy tudtam meg, hogy a b\u00e1ty\u00e1mat, akivel m\u00e1r \u00e9vek \u00f3ta hadil\u00e1bon \u00e1llt a kapcsolatunk csak szeretnem kell \u00e9s nem az \u0151 \u00e9let\u00e9t \u00e9lnem. A kapcsolatunk hamarosan rendbe is j\u00f6tt, az\u00f3ta is megmaradt a felt\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcli szeretet, amelyet egym\u00e1sban t\u00e1pl\u00e1lunk, ah\u00e1nyszor csak besz\u00e9l\u00fcnk telefonon, vagy szem\u00e9lyesen tal\u00e1lkozunk.<\/p>\r\n
\u00cdgy h\u00edvt\u00e1k fel figyelmemet arra is, hogy az \u00e9let c\u00e9lja nem m\u00e1s, mint megtanulni az arany k\u00f6z\u00e9p\u00faton j\u00e1rni \u00e9s a sz\u00e9ls\u0151s\u00e9get elker\u00fclni. Hiszen minden, legyen az j\u00f3 vagy rossz, amit a sz\u00e9ls\u0151s\u00e9ges hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1s jellemez \u00e9rt\u00e9k\u00e9t veszti, nem a c\u00e9lt szolg\u00e1lja, hanem az eg\u00f3t n\u00f6veli.<\/p>\r\n
Rengeteg felismer\u00e9sben lehetett r\u00e9szem, n\u00e9ha megmutatt\u00e1k a j\u00f6v\u0151 apr\u00f3 r\u00e9szleteit is, a felhalmozott tud\u00e1ssal az \u00e9vek alatt azt gondoltam, \u00e9n m\u00e1r s\u00e9rthetetlen vagyok, \u00e9s a sorsom megk\u00edm\u00e9l a j\u00f6v\u0151beni megr\u00e1zk\u00f3dtat\u00e1sokt\u00f3l \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1sokt\u00f3l is. \u00c9vekkel k\u00e9s\u0151bb csal\u00f3dottan szembes\u00fcltem azzal a t\u00e9nnyel, hogy a fel\u00e1ll\u00edtott elm\u00e9letem kor\u00e1ntsem \u00e1llja meg a hely\u00e9t, \u00edgy ism\u00e9t a g\u00f6d\u00f6r alj\u00e1n tal\u00e1ltam magam. Ott pedig megsz\u0171nik a sz\u00e1munkra az a lehet\u0151s\u00e9g, hogy meghallhassuk seg\u00edt\u0151ink hangj\u00e1t, amely majd kivezet minket a saj\u00e1t magunk \u00e1ltal ki\u00e1sott g\u00f6d\u00f6rb\u0151l. Azzal vagyunk elfoglalva, hogy nagy er\u0151fesz\u00edt\u00e9sek \u00e1ltal kim\u00e1sszunk, hadakozva a m\u00e9lys\u00e9ggel, s\u00f6t\u00e9ts\u00e9ggel \u00e9s az elhagyatotts\u00e1g \u00e9rz\u00e9s\u00e9vel. Mire r\u00e1eszm\u00e9ltem arra, hogy itt csak az elfogad\u00e1s seg\u00edthet, ism\u00e9t h\u00f3napok teltek el, sebet ejtve \u00f6nmagamon \u00e9s k\u00f6rnyezetemen is. Azt\u00e1n mikor elhagyott minden er\u0151m, feladva a k\u00fczdelmet r\u00e1eszm\u00e9ltem, hogy a g\u00f6d\u00f6r nem is olyan kellemetlen hely, mint ahogy azt megel\u0151z\u0151en l\u00e1ttam. Mintha apr\u00f3 n\u00f6v\u00e9nyek hajtottak volna ki a g\u00f6d\u00f6r alj\u00e1n, amelyek gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 vir\u00e1gokat hoztak \u00e9s hirtelen r\u00e1eszm\u00e9ltem, hogy ide is bes\u00fct a nap, amikor is arra eszm\u00e9ltem fel, hogy m\u00e1r nem a g\u00f6d\u00f6r alj\u00e1n \u00fccs\u00f6rg\u00f6k, hanem egy csod\u00e1latos vir\u00e1gos r\u00e9ten vagyok, amelyet a nap sugarai melengetnek. \u00dajra megl\u00e1ttam magam k\u00f6r\u00fcl a buja z\u00f6ld n\u00f6v\u00e9nyzetet, \u00e9reztem b\u0151r\u00f6m\u00f6n a nap sugar\u00e1t \u00e9s r\u00e1d\u00f6bbentem arra a t\u00e9nyre, hogy a g\u00f6d\u00f6r, mint szimb\u00f3lum csak az \u00e9n k\u00e9pzetemben l\u00e9tezik, vagyis \u00e9n d\u00f6nt\u00f6m el, hogy belevetem-e magam, vagy egyszer\u0171en nem is l\u00e9tezik, csak a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 vir\u00e1gos r\u00e9t. \u00c9s akkor r\u00e1d\u00f6bbentem, hogy a nyugalmi \u00e1llapot nem hoz sz\u00e1munkra beteljes\u00fcl\u00e9st, hanem csak a r\u00f6g\u00f6s \u00fat n\u00e9ha p\u00e1ros\u00edtva a m\u00e9ly s\u00f6t\u00e9t g\u00f6d\u00f6rrel. Ugyanis csak ez hozza el sz\u00e1munkra a fel\u00fclemelked\u00e9s \u00e9rz\u00e9s\u00e9t, nem pedig egy puha meleg, biztons\u00e1gos k\u00f6zeg, ami megv\u00e9d minden k\u00fcls\u0151 negat\u00edv behat\u00e1st\u00f3l, illetve az a meg\u00e1llap\u00edt\u00e1s is ennek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151, hogy minden rossznak \u00edt\u00e9lt \u00e9lethelyzet mag\u00e1ban hordozza a j\u00f3t att\u00f3l f\u00fcgg\u0151en, hogy hogyan \u00e9rt\u00e9kelj\u00fck helyzet\u00fcnket. Term\u00e9szetesen visszan\u00e9zve sokkal k\u00f6nnyebben vonja le az ember a v\u00e9gs\u0151 konkl\u00fazi\u00f3t, mint amikor benne \u00fcl a g\u00f6d\u00f6rben, de ha k\u00e9pesek vagyunk megl\u00e1tni az adott helyzet\u00fcnkben felbukkan\u00f3 sz\u00e9ps\u00e9get \u00e9s boldogs\u00e1got, akkor a folyamat felgyorsul, \u00e9s nem kell h\u00f3napokat-\u00e9veket t\u00f6lten\u00fcnk a k\u00e9ts\u00e9gek \u00e9s a f\u00e9lelem \u00f6lel\u00e9s\u00e9ben.<\/p>\r\n
Seg\u00edt\u0151im megmutatt\u00e1k azt is, hogy minden, amit \u00e9letem sor\u00e1n elk\u00e9pzeltem megval\u00f3sult, ezzel is el\u0151remozd\u00edtva a javul\u00e1s folyamat\u00e1t \u00e9s meger\u0151s\u00edtve engem hitemben \u00e9s meggy\u0151z\u0151d\u00e9semben. B\u00e1r a tompas\u00e1g \u00e9rz\u00e9se nem minden esetben hagyja, hogy eljussanak a megmutatott k\u00e9pek tudatunkig, de mint egy halv\u00e1ny f\u00e9nysug\u00e1r, \u00fagy halad kereszt\u00fcl k\u00f6d\u00f6s elm\u00e9nken a l\u00e1tott k\u00e9pek hat\u00e1sa. Itt m\u00e1r beindul egyfajta regener\u00e1ci\u00f3s folyamat, ami elm\u00e9nket arra k\u00e9szteti, hogy megl\u00e1ssuk mindazt a j\u00f3t, amely k\u00f6r\u00fclvesz minket, \u00e9s ami boldogs\u00e1ggal t\u00f6lt el. Lehet ak\u00e1r olyan kezd\u0151d\u0151 gondolatmenet, amely arra sarkall benn\u00fcnket, hogy \u00f6r\u00fclj\u00fcnk a l\u00e1t\u00e1sunknak, hall\u00e1sunknak, hogy \u00e9rezz\u00fck \u00e1t annak jelent\u0151s\u00e9g\u00e9t, hogy mozd\u00edtjuk a l\u00e1bunkat el\u00e9rve ezzel egyik pontb\u00f3l a m\u00e1sikba, illetve k\u00e9s\u0151bb kib\u0151v\u00edtve k\u00f6rnyezet\u00fcnkre is ezeket a felismer\u00e9seket, meger\u0151s\u00edtve h\u00e1l\u00e1val teli \u00e9rz\u00e9s\u00fcnket az\u00e9rt, hogy van csal\u00e1dunk, van hol laknunk, \u00e9s m\u00e9g ha csak keny\u00e9rre \u00e9s tejre futja is, de van mit enn\u00fcnk. Ezut\u00e1n m\u00e1r felsejlik egy pozit\u00edv j\u00f6v\u0151k\u00e9p egy pillanatra, b\u00e1r \u00e9n ezt el\u00e9g nehezen tudtam befogadni, ugyanis abban a helyzetben g\u00f6rcs\u00f6sen a t\u00fal\u00e9l\u00e9s \u00f6szt\u00f6n\u00e9be kapaszkodtam \u00e9s csak abban voltam k\u00e9pes hinni, amit l\u00e1ttam. Ebben az id\u0151szakban, ami a n\u00e9lk\u00fcl\u00f6z\u00e9sr\u0151l sz\u00f3lt, t\u00f6rt\u00e9ntek olyan csod\u00e1k, amelyek visszaadt\u00e1k a hitemet abban, hogy csak k\u00e9rni kell \u00e9s megadatik. Mert akkoriban b\u00e1rmilyen kicsi csoda is hatalmasnak t\u0171nt, aminek a bek\u00f6vetkezte hihetetlen mennyis\u00e9g\u0171 energi\u00e1val t\u00f6lt\u00f6tt fel. Akkor m\u00e1r \u00fajra k\u00e9pes voltam meghallani a hangokat, de a bel\u00e9m r\u00f6gz\u00fclt \u00f6szt\u00f6n\u00f6s \u00e9s g\u00f6rcs\u00f6s v\u00e1laszmechanizmus dolgozott tov\u00e1bb, amit mindig egy meger\u0151s\u00edt\u00e9snek kellett k\u00f6vetni, a megval\u00f3sul\u00e1s pedig mindig laz\u00edtotta a g\u00f6rcs\u00f6s hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1somat.<\/p>\r\n
Ebben az id\u0151ben kaptam egy el\u00e9g jelent\u0151s\u00e9gteljes sugallatot, amit \u00fagy mutattak be, mint egy haldokl\u00f3 utols\u00f3 pillanatait, amely m\u00e1r az elenged\u00e9s folyamat\u00e1t k\u00e9pezi. Csak az zakatolt a fejemben: \u201eMost m\u00e1r minden j\u00f3, minden rendben\u201d. \u00c9s t\u00e9nyleg! Ha k\u00e9pes az ember elengedni a fogyaszt\u00f3i t\u00e1rsadalom elv\u00e1r\u00e1sainak val\u00f3 megfelel\u00e9si \u00f6szt\u00f6n\u00e9nek s\u00fcrget\u0151 \u00e9rz\u00e9s\u00e9t, azt a k\u00ednz\u00f3 v\u00e1gyat \u00e9s k\u00e9sztet\u00e9st, hogy mutasson egy k\u00e9pet \u00f6nmag\u00e1r\u00f3l, amilyennek szeretn\u00e9 l\u00e1ttatni mag\u00e1t, akkor a g\u00f6rcs felenged, \u00e9s megkezd\u0151dik a b\u00e9k\u00e9s \u00e1tmenet, amelyet a megval\u00f3sul\u00e1s bek\u00f6vetkezte koron\u00e1z meg.<\/p>\r\n
R\u00e1d\u00f6bbentettek, hogy semmi nem olyan fontos, mint az \u00f6nmagunk szeretete, amelyb\u0151l k\u00f6rnyezet\u00fcnk is t\u00e1pl\u00e1lkozik, \u00e9s ami rem\u00e9nyt \u00e9s mint\u00e1t mutat azoknak, aki m\u00e9g nem jutottak erre a pontra az \u00e9let\u00fck \u00fatj\u00e1n, vagy \u00e9pp az \u00e1talakul\u00e1s k\u00e1osz\u00e1ban verg\u0151dnek. Hiszen mikor az \u00e1talakul\u00e1s folyamata megkezd\u0151dik, m\u00e1r semmi sem lesz a r\u00e9gi. Meg\u00e1ll\u00edthatatlanul t\u00f6r el\u0151re let\u00e9pve ezzel a hossz\u00fa \u00e9vek \u00f3ta benn\u00fcnk fel\u00e9p\u00edtett g\u00e1takat \u00e9s v\u00e9dekez\u00e9si mechanizmusokat, gy\u00f6kerest\u00fcl kiszak\u00edtva azokat, hogy a j\u00f6v\u0151ben ezek ne tudjanak \u00fajra kihajtani. Az \u00e1talakul\u00e1s egyben mag\u00e1ban hordozza az elszigetel\u0151d\u00e9s t\u00e9ny\u00e9t is, mivel nem oszthatod meg mindenkivel, az ezzel j\u00e1r\u00f3 \u00e9lm\u00e9nyeidet, vagyis kiszakadsz a t\u00e1rsadalmi k\u00f6zegb\u0151l olyan szinten, hogy Te vagy az, aki nem k\u00edv\u00e1nkozik m\u00e1r vissza. Ha ne adj isten \u00f6sszehoz a sors egy hozz\u00e1nk hasonl\u00f3, a t\u00e1rsadalom szem\u00e9vel n\u00e9zve perif\u00e9ri\u00e1ra kiszorult egy\u00e9nnel, szinte felismered annak jelenl\u00e9t\u00e9t \u00e9s boldogs\u00e1ggal t\u00f6lt el a m\u00e1sikkal val\u00f3 hosszas eszmefuttat\u00e1sok \u00e9s \u00e9lm\u00e9nyek megoszt\u00e1sa. \u00c9s am\u00edg a t\u00e1rsadalom \u00fagy k\u00f6nyvel el, hogy remete \u00e9letet \u00e9lsz, addig csakis \u00e9s kiz\u00e1r\u00f3lag Te tudod azt, hogy m\u00e1r soha nem leszel egyed\u00fcl. Mindig ott lesznek k\u00f6r\u00fcl\u00f6tted seg\u00edt\u0151id, akik fogj\u00e1k a kezedet \u00e9s vezetnek, elkapnak, ha elesel, \u00e9s vigaszt ny\u00fajtanak, ha b\u00e1natos vagy.<\/p>\r\n
Az \u00e1talakul\u00e1s folyamata hossz\u00fa, a v\u00e9ge felismerhetetlen, annyi inform\u00e1ci\u00f3 \u00e9s sugallat k\u00f6veti egym\u00e1ssal szorosan \u00f6sszefon\u00f3dva a v\u00e9gtelens\u00e9gig, egy sz\u00e1lon futva mutatja meg az \u00e9let \u00e9rtelm\u00e9t, mindig egy \u00fajabb k\u00e9rd\u00e9ssel vagy t\u00e9mak\u00f6r \u00e9rint\u00e9s\u00e9vel, ami megmutatja azt a t\u00e9nyt, hogy a t\u00f6k\u00e9letess\u00e9g fogalma t\u00e1g\u00edthat\u00f3, \u00edgy nem lehet azt behat\u00e1rolni. Soha nem fogod \u00fagy \u00e9rezni, hogy Te m\u00e1r mindent tudsz, mert mindig felmer\u00fcl egy \u00fajabb \u00e9rt\u00e9kes r\u00e9szlet az \u00e9let\u00fcnk meg\u00e9l\u00e9s\u00e9vel kapcsolatban. A k\u00e9pek mindig egyre tiszt\u00e1bban jelennek meg szem\u00fcnk el\u0151tt utalva ezzel arra, hogy m\u00e1r felismerj\u00fck az elm\u00e9nkbe be\u00e1raml\u00f3 gondolatokat \u00e9s el tudjuk k\u00fcl\u00f6n\u00edteni azokat saj\u00e1t gondolatmenet\u00fcnkt\u0151l. Olyan ez, mint egy puzzle, amelynek r\u00e9szei folyamatosan \u00e9rkeznek k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 dobozokba csomagolva, de mi tudjuk, hogy mind egy nagy k\u00e9p r\u00e9szeit k\u00e9pezik, ezt rakosgatjuk \u00f6ssze nap, mint nap, de a k\u00e9p soha nem lesz teljes, mindig \u00fajabb \u00e9s \u00fajabb doboznyi r\u00e9szeket kapunk, de tudjuk, hogy a t\u00f6k\u00e9letes k\u00e9p elk\u00e9sz\u00fclte m\u00e9g igen messze van \u00e9s sok-sok doboznyi r\u00e9szre van sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk a teljes eg\u00e9sz el\u00e9r\u00e9s\u00e9hez. N\u00e9ha kapunk olyan dobozt is, amelynek tartalma nem illik az \u00e1ltalunk m\u00e1r kirakott k\u00e9p r\u00e9szleteihez, ilyenkor ezt f\u00e9lretessz\u00fck, mert tudjuk azt, hogy ennek is jelent\u0151s\u00e9ge lesz, de nem ehhez a munk\u00e1hoz kapcsol\u00f3dik.<\/p>\r\n
Ilyenek vagyunk mi, akik az \u00e1talakul\u00e1s \u00fatj\u00e1ra l\u00e9pt\u00fcnk. N\u00e9ha tornyokat \u00e9p\u00edt\u00fcnk, amiket ut\u00e1na egy suhint\u00e1ssal lerombolunk, csak az\u00e9rt, hogy k\u00e9s\u0151bb egy t\u00f6k\u00e9letesebb tornyot \u00e9p\u00edthess\u00fcnk bel\u0151le.<\/p>\r\n
\u00a0<\/em><\/strong><\/p>\r\n \u00a0<\/em><\/strong><\/p>\r\n \u00a0<\/em><\/strong><\/p>\r\n \u00a0<\/em><\/strong><\/p>\r\n \u00a0<\/em><\/strong><\/p>\r\n \u00a0<\/em><\/strong><\/p>\r\n \u00a0<\/em><\/strong><\/p>\r\n \u00a0<\/em><\/strong><\/p>\r\n \u00a0<\/em><\/strong><\/p>\r\n \u00a0<\/em><\/strong><\/p>\r\n \u00a0<\/em><\/strong><\/p>\r\n \u00a0<\/em><\/strong><\/p>","type":"rich"}